*Prológus*

Prológus
Ma van pontosan 3 éve hogy elváltunk Tinivel! Igen vele! Miattam! Azóta ő a gyerekekkel lakik New Yorkban én pedig Floridában a legjobb haverommal,a feleségével,a kereszt fiammal és az unoka húgommal. Tiniről és a 2 gyerekről alig tudok valamit. Nataniel 5, Susan pedig 3 éves.
 Próbáltam csajozni de nem ment sosem. Ő a masik felem és bánok mindent ami történt. Tényleg igazán.
3 éve
Ott feküdtem az ágyban Sofiaval az oldalamon,TELJESEN JÓZANON,miközben Tini az ajtóban állt a hasában a lányunkkal. Sírt. Nem hitt a szemének. Sofi nem vette észre hogy ránk nyitott így rám mászott és megcsókolt.
-Imádlak Blanco! Minden porcikádat imádom!-suttogta a nyakamba majd újra rátapadt az ajkaimra. Tini folyamatosan sírt és végig nézte ahogy egy (elég) szenvedélyes csók után eltolom magamtól
-Mi van élet?-mosolygott rám Sofi
-Igen!-mosolygott Tini erőltetetten-Mizu? Jól érzitek magatokat??
Te jó isten...én ezt nem értem. Sofi Tini legjobb barátnője. Sofival konkrétan 9 hónapja voltunk együtt. Ezért elhívtam hozzám. Igen 9 hónapja csaltam a 22 éves feleségemet és a 2 éves fiam anyját. Nem vagyok normális. De szerettem Sofit. Nekem adta magát. Az enyém lehetett. Vele még újra ember lehettem,nem APA. Ő is szeretett. Emlékszem arra amikor összejöttünk. Tini szülinapján volt. A bulin. Sofi elment a tortáért és belém botlott konyhában....majd megcsókolt.
-Tini! Én...-Sofi elkezdte de ő félbe szakította
-Nem érdekel Sofi-a feleségem arca már dühös volt nem szomorú-Azt hittem,hogy te vagy a legjobb barátnőm! Mekkora hazugság! Te elvettél tőlem mindent! Mert ő VOLT a mindenem! Te meg Blanco,szánalmas vagy! Annyira bíztam benned! Hittem neked! Amikor azt mondtad hogy engem szeretsz a legjobban a világon,Hazudtál! Te voltál az életem értelme! A legfontosabb számomra! De ennyi volt! VÉGEZTÜNK!-szavai mindennél jobban fájtak. És ekkor esett le a tettem súlyossága. Te jó világ van egy Fiam és 1 hónap múlva születik a lányom...
-Tini!-kiabáltam utána
A fiúnk szobajában találtam meg.
-Mit csinálsz?-meglepett voltam. Hova menne hajnali 3-kor.
-Pakolok! Holnap beadom a válópert. Vége Jorge! Érted? Vége!-kiabálta az arcomba. Kikerült majd kivitte a Nataniel cuccait a kocsiba. Majd a sajátját. Megállt velem szembe miután a fiúnk is békésen szunyókált a kocsiban.
-Merre mész?-kérdeztem aggódva
-Szerinted el is mondom!-szemei újra könnyel teltek meg-Szia! És sok boldogságot!-mondta gúnyosan majd beszállt a kocsiba.
Sírtam, nem tagadom. Amint megfordultam. Sofi ott állt előttem. Gyenge puszit nyomott az arcomra majd szó nélkül elment.
-Rohadt jó...-motyogtam
Másnap újra ezen a a véleményen voltam amikor megkaptam a váló peres papírt.
                            ******
2 hét múlva hivatalos volt a válás,ha akartam ha nem!

Jelen
Ez történt 3 éve. Én vagyok Jorge Blanco...